-“Nem igazán látom a FÉRFIt a páromban. Inkább úgy látom őt, mint egy kisfiút, akit nem tudnék magára hagyni, mert sajnálnám őt.

A férjem valósággal csüng rajtam. Folyamatosan azt hangoztatja, hogy milyen elveszett lenne nélkülem, egyfolytában azt érezteti velem, hogy milyen kiszolgáltatott ő, és hogy nem tudna élni nélkülem.
Ez számomra egyáltalán nem férfias.

Egy FÉRFI magabiztos, bátor, erős.
Az én férjem elveszett, gyenge, kishitű és tőlem teszi függővé a boldogságát, de sokszor még az életét is.

Nem tudok egy életen át ezzel a nyomással élni.”

Félrelépésre késztethet egy nőt, ha a kapcsolatában anyaszerepbe kerül.
Ha a férjének ő nem a szexis, csinos, kívánatos felesége lesz, aki mellett megélheti nemi szerepét, hanem az anyja. Ez egyfajta űrt képezhet a kapcsolatukban.
A nő a férje mellett természetesen nem erre vágyik.

A nő arra vágyik, hogy a férfi-női kapcsolatban ő NŐ legyen és NŐ maradjon!