Elárulom őt.

A háta mögött teszek meg olyan dolgot, amit nem lenne szabad.

Érzem én is, hogy tilosban járok, különben nem csinálnám titokban, rejtőzködve.

A partner, – miután kiderül – jogosan érzi magát elárultnak, becsapottnak, kijátszottnak.

Az élet más területén is megélhetünk ilyesmi érzelmet, de van egy óriási különbség a kettő között.

Az egyéb megcsalatásokból, például egy munkahelyi csalódásból otthon, a szerető közegben megértésre, meghallgatásra találunk.

Támaszt kapunk.

Erőt merítünk a feldolgozáshoz.

Segítséget remélünk és kapunk a továbblépéshez.

Hazamenekülhetünk, ahol szeretetet kapunk.

Otthon a tárunk segítségével, a társunk melletti biztonságban könnyebben túljutunk az érzelmi megrázkódtatáson.

Addig a házasságban elszenvedett megcsalás elől nincs hova menekülni. Ott ér bennünket az érzelmi krízis, a sértettség, a megalázás, ahol a meghittségnek, a biztonságnak, a legszentebb helynek kellene lennie.

Mélyen megalázva érezzük magunkat.

Az egyenlőség, az egyenrangúság mélyen megsérül, vagy teljesen odalesz.   

 A megcsalás mindig a megcsaló fél személyes döntése.

Két módon juthat arra a döntésre, hogy megcsalja a társát:

1.vagy aktívan dönt a megcsalás, a külső kapcsolat mellet,

2. vagy, nem tanúsít ellenállást azzal szemben, hagyja magát belesodródni.

Magáért a megcsalásért csakis a megcsaló vonható felelősségre.