Egy párkapcsolatban megjelenő társas allergia nem más, mint társunk bizonyos szokásaitól való irtózásunk.

Ez ugyanúgy működik, mint bármelyik más fizikai allergia.
Ha először találkozunk egy szokással, még nem okoz semmilyen tünetet, nincs kellemetlen reakciónk.
De minél többször találkozunk ilyennel,minél többször érintkezünk a számunkra kellemetlen dologgal, annál hevesebben reagálunk.
Minden egyes alkalom érzékenyebbé tesz minket az adott viselkedéssel szemben.

Sikerül-e ” összecsiszolódni”, vagy a csiszolódási folyamat nem tökéletes?

A “szerelmi rózsaszín köd” oszlása és a társas allergia megjelenése egyenes arányosságot mutat.

Amikor a felek kezdenek rájönni, hogy amit láttak, nem jól látták, vagy látták ugyan, de azt gondolták, hogy az nem a valóság. 😯
Erre szoktam azt mondani, hogy a szerelem nem vak.
Szerintem pont ellenkezőleg!
Sokkal többet láttat, mint ami a másik valójában.

Ilyenkor nagyon résen kell lenni!
Sok kapcsolat akkor kezd tönkremenni, amikor a szerelem múlóban van.
Ugyanis ilyenkor derül ki mennyi ki nem mondott elvárás volt a levegőben.
A “hogy tehetted ezt velem?” kérdés arra mutat rá, hogy mást vártam, nem azt, amit kaptam.
Ha akkor nem tudják ezt tudatosan megélni, nem tudnak tudatosan a SZERETNI AKARLAK mellett dönteni, akkor a kapcsolat nem éli túl .

Ilyenkor van szükség arra, hogy őszinte beszélgetések alkalmával mondják el, hogy valójában mit szeretnének, mi tetszik, és mi nem.

Hogy tegyék nyílttá, amit gondolnak, ami akarnak, és amit elvárnak.

Ennek hiányában könnyen eljuthatnak a felek, a “már nézni sem bírom, amit csinálsz” állapotáig.
Ne várjátok ezt meg!