Gyakran esünk abba a hibába, hogy mások döntéseit, érzéseit azonnal minősítjük. Az empátia teljes hiányára utal, amikor ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni a másikat, egy picit az ő szemével nézni a dolgokat, megmondjuk mit tegyen, mi a helyes. Ha meg nem úgy cselekszik, jól megsértődünk.
Ilyen szempontból (is) nagyon kényes téma a MEGCSALÁS. 
Kevesen képesek arra, hogy megértsék, vagy egyáltalán kíváncsiak legyenek, hogy mi történt, mi van a háttérben, a megcsaló hogyan, és miért jutott el odáig, hogy megtette, amit megtett.
Tudom most sokan méltatlankodnak, hevesen tiltakoznak, hogy mit kell ezen agyalni, megtette, amit nem lett volna szabad. Szemét, gerinctelen, mocsok, és a többi….
Ítéljük el, akasszuk fel!
De ez nem ilyen egyszerű!
Nézzük meg, hogyan lehet erre reagálni.
Lehet, hogy arról van szó, hogy aki nem enged a vágyainak, (pedig szívesen félrelépne), vagy a párján kívül vonzódik valakihez, tetszik neki valaki, frusztrációt okoz benne.
Nem tud a dologgal mit kezdeni. Már attól lelkiismeret furdalása van, hogy egyáltalán ilyet érez. Hogy ilyet gondol, hogy eszébe jutott, még ha csak egy röpke pillanatig is, hogy milyen jó lehetne.
Meg akar szabadulni ettől a rossz érzéstől, ami nem más, mint a lelkiismeret furdalás.
Mit tesz
Elkezdi támadni azokat, akik ezt megtették. Minél hangosabban és hevesebben, annál jobb!
Miért
Mert talán így akarja bizonyítani magának, hogy ő mennyivel jobb és rendesebb, mint azok, akik félre lépnek.
Ennek az a “célja”, hogy megerősítse magát, tartást nyerjen.
“Jobb vagyok, mert én nem teszek ilyesmit” – de bizony nagy árat fizet érte, hiszen benne van egy nyomasztó, szorongató érzés, ami kíséri nap, mint nap.
De vajon ez a legjobb módszer?
