Változik az asszony. Kicsinyessé vált, figyelme szétszóródott, aprólékos gondoknak szenteli magát, nem törődik azzal, ami fontos. Nem sok mondanivalód van már neki. Jobb szeretnél egyedül élni. Most már csakugyan meg is tudnál élni egyedül.

De jusson eszedbe, hogy ő volt nélkülözhetetlen társad, hogy nem tudtál volna senki mást elviselni.

Megismerted volna-e önmagadat, ha őt nem ismered?
Megengedte neked, hogy az légy, aki vagy.
Megpihenhettél mellette önmagadtól.
Ne vond meg tőle a gyöngédségedet.
Hiszen magad mellett tartod s ma is szereted anyádat, akin régóta túlhaladtál.
Neki ugyanannyival tartozol, mint anyádnak.

Látóhatárod és tájképed volt s egész életed nézőpontja.

Ő állította melléd azt a csodálatos, elviselhetetlen és elragadó fiatalembert, akit titokban imádsz, aki az ő vonásait viseli és hozzád hasonlít.

Fizesd adósságodat az időddel, amely napról napra kevesebbet ér.

Könnyű a munkádat szeretni. Ezt mindenki tudja. Ha az ember csak a munkáját szeretné, hangyatársadalmat alkotna.

Hagyd békén kicsit a népek boldogságát.

Gondolj az övére.

Olyan nagy szüksége van a boldogságra!

Az asszony oly nehezen tud meglenni boldogság nélkül!…Egyszerű ennek a magyarázata:

hiszen egyebe sincs.

Foglalkozzál vele. Hajolj föléje. Beszélj neki önmagáról. Tégy meg érte mindent, amit tehetsz…

Paul Géraldy