Minden életkorban az a legfontosabb számunkra, hogy valaki szeressen bennünket. Fontos azt éreznünk, hogy valakinek a szerelme vagyunk, van aki szeret, van akihez tartozunk. Ez ad biztonságot. A párkapcsolatban fontossá válik a valódi értelemben vett “jóban-rosszban együtt”, és a “számíthatok rá” érzése.
A legjobb és legoptimálisabb esetben a párkapcsolat két ember szövetsége. Ha van róla papír, ha nincs. Akkor áll valaki készen egy párkapcsolatra, ha személyisége elég érett, ha érzelmi intelligenciája elég fejlett.
Ezek hiányában:
Nem képes arra, hogy hosszútávon nyitott érdeklődéssel, kellő empátiával forduljon a másik felé. Nehezen tudja a másik érdekeit szem előtt tartani.
A másik érzései nem fontosak.
Könnyen önzővé válik, és gyakran csak érdekei szerint cselekszik. Sőt, érdekből marad együtt a másikkal.
Pedig egy jó párkapcsolatban erről szó sem lehet. Ott a szeretet, az egymásra figyelés, a nyitottság, és a kölcsönösséga legfontosabb tényezők.
Egy kapcsolat nem két ember összege, hanem két ember szövetsége.
• Az érzelmek biztonságosak, a tisztelet és a figyelem állandó és kölcsönös.
• Egymás megtartása nem béklyó, hanem az el – és befogadás magas iskolája, ahol a szeretet, a figyelem, és az empátia a kötőanyag.
És ha ez megvan, akkor ez elég stabil kötelék ahhoz, hogy a hétköznapok mókuskerekét is el tudjuk viselni, és akkor is boldogok legyünk együtt, ha az élet nem mindennap habos torta.
