Az ember tudatosan attól fél, hogy nem szeretik.
Mindig az az elsődleges FÉLELEM a párkapcsolatban, hogy mi lesz, ha a párom már nem szeret. Mi lesz, ha egyszer kiszeret belőlem? Ha kérdeznénk, azt válaszolnák sokan, hogy mindent megtennék, hogy ez ne forduljon elő.
A párkapcsolatban, a házasságban a párunktól várjuk, hogy a szeretet iránti igényünket kielégítse. Ő hivatott arra, hogy ezt az érzelmi szükségletünket megadja nekünk, – mert ne felejtsük el, hogy soha el nem múló, elsődleges szükségletünk a szeretet utáni vágyunk. Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket.
De az ember rendszerint, -bár tudattalanul – FÉL SZERETNI.
Legalábbis nagyon sokan.
– Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire.
– Szeretni annyi, hogy teljesen odaadjuk magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretet hoz létre a szeretett személyben is.
– Valakit szeretni, az a szeretet képességének érvényesítése és összpontosítása.
Merjük ezt tenni?
Merünk ennyire bízni valakiben?
Merjük átadni magunkat, teljes lényünket másnak?
Merünk szeretni???
És merjük mindazt vállalni, ami azzal jár, hogy szeretünk?
Mert szeretni több, mint érzés. 
